1 Ur am, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!

2 Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért!

3 Ur am, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni?

4 Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.

5 Tiporják, Ur am, népedet, nyomorgatják örökségedet.

6 Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat.

7 Azt gondolják, nem látja az Úr, nem veszi észre Jákób Istene.

8 Térjetek észhez, ti, ostobák a nép között! Ti, esztelenek, mikor jön meg az eszetek?

9 Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna?

10 Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!

11 Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.

12 Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Ur am, és megtanítasz törvényedre,

13 hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.

14 Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét.

15 Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.

16 Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?

17 Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknék.

18 Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Ur am, támogatott engem.

19 Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.

20 Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?

21 Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik.

22 De nekem az Úr a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám.

23 Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az Úr.