Zsoltárok könyve 90

1Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. 2Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! 3A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! 4Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. 5Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: 6reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. 7Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk, 8ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. 9Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. 10Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. 11Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? 12Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! 13Fordulj hozzánk, Ur am! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! 14Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! 15Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! 16Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! 17Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!