Zsoltárok könyve 9

1A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2Hálát adok az Úr nak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. 3Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges! 4Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted. 5Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró. 6Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! 7Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett. 8De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét. 9Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. 10Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. 11Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Ur am, azokat, akik hozzád folyamodnak. 12Zengjetek az Úr nak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit! 13Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról. 14Légy kegyelmes, Ur am, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, 15hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál! 16Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat. 17Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.) 18A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent. 19Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye. 20Ne engedd, Ur am, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! 21Vigyél véghez, Ur am, félelmetes tetteket közöttük, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)