Zsoltárok könyve 89

1Az ezráhi Étán tanítókölteménye. 2Ur am, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. 3Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég. 4Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: 5Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.) 6Az egek magasztalják csodáidat, Ur am, hűségedet a szentek gyülekezetében. 7Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az Úr ral? Ki hasonló az Úr hoz az istenfiak között? 8Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak. 9Ur am, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, Ur am? Hűséged körülvesz téged! 10Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket. 11Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet. 12Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. 13Te teremtettél északot és délt, a Tábór és a Hermón a te nevedet zengi. 14Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges. 15Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. 16Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Ur am! 17Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, 18mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, 19mert az Úr tól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk. 20Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat. 21Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt. 22Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt. 23Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember. 24Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit. 25Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma. 26Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra. 27Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám! 28Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között. 29Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele. 30Megőrzöm nemzetségét örökké, és az ő trónját, amíg csak meglesz az ég. 31Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint, 32ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, 33akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért. 34De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. 35Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött. 36Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak: 37Örökké lesz utódja, trónja előttem lesz, mint a nap, 38megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.) 39Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá. 40Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját. 41Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted. 42Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt. 43Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek. 44Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban. 45Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted. 46Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el. (Szela.) 47Miért rejtőzöl el oly soká, Ur am, miért lángol haragod, mint a tűz? 48Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert! 49Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.) 50Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak? 51Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől! 52Mert gyaláznak ellenségeid, Ur am, gyalázzák fölkented lába nyomát. 53Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen, ámen!