Zsoltárok könyve 81

1A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Ászáfé. 2Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! 3Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és a lantot! 4Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! 5Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye. 6Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: 7Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. 8Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.) 9Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! 10Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! 11Én, az Úr vagyok a te Istened, aki fölhoztalak téged Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! 12De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. 13Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. 14Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! 15Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. 16Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. 17A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.