Zsoltárok könyve 75

1A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. 2Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. 3Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok. 4Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.) 5A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók! 6Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen! 7Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás, 8hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja. 9Mert pohár van az Úr kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön. 10Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének. 11A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!