Zsoltárok könyve 74

1Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? 2Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a törzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál! 3Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! 4Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket. 5Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra. 6Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal. 7Lángba borították szentélyedet, porig alázták neved hajlékát. 8Igázzuk le őket egészen! – mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát. 9Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még. 10Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? 11Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük! 12De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön. 13Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. 14Te zúztad szét a Leviatán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül. 15Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat. 16Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat és a napot. 17Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet. 18Erre emlékezz, Ur am, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet. 19Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, elesettjeid életéről ne feledkezz el végképp! 20Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai is! 21Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet az elesett és szegény! 22Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen! 23Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!