Zsoltárok könyve 72

1Salamoné. Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának, 2hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen az elesetteket. 3Teremjenek a hegyek békét a népnek, és a halmok igazságot! 4Szolgáltasson igazságot a nép elesettjeinek, segítse meg a szegényeket, de tiporja el az elnyomókat! 5Éljen addig, míg nap és hold lesz, nemzedékről nemzedékre! 6Mint amikor eső hull a rétre, és zápor áztatja a földet: 7úgy virágozzék napjaiban az igazság, és legyen nagy békesség, amíg meg nem szűnik a hold. 8Uralkodjék tengertől tengerig, és a Folyamtól a föld széléig. 9Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók, nyalják a port ellenségei! 10Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szebá királyai fizessenek adót! 11Boruljon le előtte minden király, őt szolgálja minden nemzet! 12Mert megmenti a segítséget kérő szegényt és az elesettet, akinek nincsen támasza. 13Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti. 14Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük. 15Éljen ő, és adjanak neki sábai aranyat, imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt mindennap! 16Legyen bőven gabona az országban, a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok, mint a Libánon; virágozzanak a városok, mint földön a fű! 17Maradjon meg neve örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog! Nevével mondjanak egymásra áldást; mondja őt boldognak minden nép! 18Áldott az Úr isten, Izráel Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni! 19Áldott legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen. 20Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának az imádságai.