Zsoltárok könyve 62

1A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. 2Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. 3Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig. 4Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés! 5Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.) 6Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. 7Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. 8Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. 9Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.) 10Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik. 11Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el! 12Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; 13nálad van, Uram, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.