Zsoltárok könyve 60

1A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele 2abból az időből, amikor a naharajimi és a cóbái arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert. 3Ó, Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket! 4Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult. 5Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket. 6De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.) 7Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! 8Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet. 9Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, 10Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom! 11Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba? 12Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! 13Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! 14Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.