Zsoltárok könyve 55

1A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. 2Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől! 3Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom 4az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám. 5Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. 6Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. 7Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? 8Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.) 9Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől. 10Kergesd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban; 11ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne. 12Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás. 13Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném. 14Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, 15akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében. 16Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük. 17Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem. 18Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és sóhajtozom, ő meghallja hangomat. 19Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem. 20Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent. 21Kezet emelt jó barátjára, és meggyalázta a szövetséget. 22Szája simább a vajnál, de viszálykodáson jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard. 23Vesd az Úr ra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. 24Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!