Zsoltárok könyve 50

1Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. 2A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. 3Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar. 4Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét. 5Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem! 6Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.) 7Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! 8Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért, 9de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. 10Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. 11Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. 12Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. 13Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? 14Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! 15Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. 16A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet? 17Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet! 18Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz. 19Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző. 20Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod. 21Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem! 22Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül! 23Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.