Zsoltárok könyve 40

1A karmesternek: Dávid zsoltára. 2Várva vártam az Ur at, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 3Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 4Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Ur at, és bíznak benne. 5Boldog ember az, aki az Úr ba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 6Ur am, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni. 7Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. 8Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. 9Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. 10Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Ur am! 11Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. 12Ur am, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! 13Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. 14Légy kegyelmes, Ur am, és ments meg, Ur am, siess segítségemre! 15Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! 16Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam! 17Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr! 18Elesett és szegény vagyok, de gondol rám az Úr! Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!