Zsoltárok könyve 4

1A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára. 2Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat! 3Ti, emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.) 4Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok. 5Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.) 6Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az Úr ban! 7Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Ur unk! 8Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk. 9Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Ur am, hogy biztonságban élhessek!