Zsoltárok könyve 36

1A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé. 2A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, 3sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. 4Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. 5Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat. 6Ur am, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. 7Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Ur am. 8Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. 9Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. 10Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. 11Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez! 12Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze! 13Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.