Zsoltárok könyve 30

1Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. 2Magasztallak, Ur am, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. 3Ur am, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. 4Ur am, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. 5Zengjetek az Úr nak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét! 6Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. 7Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. 8Ur am, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem. 9Ekkor hozzád kiáltottam, Ur am, és így esedeztem az Úrhoz: 10Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? 11Hallgass meg, Ur am, kegyelmesen, légy segítségemre, Ur am! 12Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. 13Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Ur am, Istenem!