Zsoltárok könyve 24

1Dávid zsoltára. Az Úr é a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. 2Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. 3Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? 4Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. 5Áldást nyer az ilyen az Úr tól, igazságot a szabadító Istentől. 6Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.) 7Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 8Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. 9Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emeljétek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 10Ki az a dicső király? A Seregek Ur a, ő a dicső király! (Szela.)