1 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?

2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:

3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!

4 A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.

5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:

6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!

7 Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged!

8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.

9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!

10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek!

11 Félelemmel szolgáljátok az Ur at, reszketve vigadjatok!

12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!