1 A karmesternek: Dávid zsoltára.

2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.

3 Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.

4 Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,

5 mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,

6 amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.

7 Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.

8 Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.

9 Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.

10 Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak,

11 kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.

12 Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.

13 A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!

14 A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.

15 Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Ur am, kősziklám és megváltóm!