Zsoltárok könyve 17

1Dávid imádsága. Ur am, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd. 2Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot. 3Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon. 4Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától. 5Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim. 6Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! 7Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől. 8Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába 9a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak. 10Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél. 11Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek. 12Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán, mint a lesben álló hím oroszlán. 13Lépj elő, Ur am! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől! 14Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, Ur am, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre! 15Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.