Zsoltárok könyve 147

1Dicsérjétek az Ur at! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! 2Felépíti Jeruzsálemet az Úr, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. 3Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. 4Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. 5Nagy a mi Urunk, és igen erős, bölcsessége határtalan. 6Támogatja az Úr az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket. 7Zengjetek hálaéneket az Úr nak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek! 8Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken. 9Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is. 10Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. 11Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak. 12Jeruzsálem, dicsőítsd az Ur at, Sion, dicsérd Istenedet! 13Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat. 14Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged. 15Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. 16Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu. 17Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét? 18De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik. 19Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. 20Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Ur at!