Zsoltárok könyve 146

1Dicsérjétek az Ur at! Dicsérd, lelkem, az Ur at! 2Dicsérem az Ur at, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. 3Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. 4Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. 5Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úr ban van a reménysége, 6aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. 7Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az Úr. 8Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat. 9Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. 10Mindörökké uralkodik az Úr, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az Ur at!