Zsoltárok könyve 141

1Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, Ur am, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! 2Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, imára emelt kezem mint esti áldozat! 3Ur am, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! 4Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni. 5Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is. 6És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim. 7Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába. 8De én rád tekintek, én Uram, Ur am! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! 9Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól! 10A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.