Zsoltárok könyve 132

1Zarándokének. Emlékezz, Ur am, Dávidra, minden viszontagságára! 2Mert esküt tett az Úr nak, fogadalmat Jákób erős Istenének: 3Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, 4szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, 5míg nem találok helyet az Úr nak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! 6Hallottuk, hogy a láda Efrátában van, és rátaláltunk Jaar mezőin. 7Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! 8Indulj el, Ur am, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! 9Papjaidat vedd körül igazságoddal, híveid pedig hadd ujjongjanak! 10A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól! 11Megesküdött az Úr Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. 12Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. 13Mert a Siont választotta ki az Úr, azt kívánta lakóhelyéül: 14Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! 15Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, 16papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. 17Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. 18Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.