Zsoltárok könyve 129

1Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom óta – vallja meg ezt Izráel! –, 2sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. 3Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak. 4De igazságos az Úr: elvágta a bűnösök kötelét. 5Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind. 6Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék. 7Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő. 8Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az Úr áldása, áldunk benneteket az Úr nevében!