Zsoltárok könyve 12

1A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. 2Segíts, Ur am, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. 3Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. 4Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet! 5Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk? 6Most már fölkelek – mondja az Úr – a szegények elnyomása, az elesettek sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak. 7Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. 8Ur am, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor, 9még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.