Zsoltárok könyve 116

1Szeretem az Ur at, mert meghallgatja könyörgésem szavát. 2Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. 3Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem. 4De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Ur am, mentsd meg életemet! 5Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk. 6Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. 7Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr! 8Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, 9az Úr színe előtt járhatok az élők földjén. 10Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok! 11Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! 12Mit fizessek az Úr nak a sok jóért, amit velem tett? 13A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem. 14Teljesítem az Úr nak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében. 15Drágának tekinti az Úr híveinek halálát. 16Ó, Ur am, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálóleányod fia: levetted rólam a bilincset. 17Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem. 18Teljesítem az Úr nak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, 19az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Ur at!