Zsoltárok könyve 108

1Dávid zsoltáréneke. 2Kész a szívem arra, Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! 3Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 4Magasztallak, Ur am, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. 5Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. 6Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 7Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! 8Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet. 9Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, 10Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom. 11Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba? 12Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! 13Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! 14Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!