Zakariás próféta könyve 7

1Így szólt az Úr igéje Zakariáshoz Dárius király uralkodásának negyedik évében, a kilencedik, azaz kiszlév hónap negyedik napján, 2amikor a bételiek elküldték Szárecert, Regem-Meleket és embereiket, hogy esedezzenek az Úr hoz, 3és kérdezzék meg a Seregek Ur ának házában levő papoktól és prófétáktól: Tartsunk-e siratást az ötödik hónapban, megtartóztatva magunkat, ahogyan évek óta tesszük? 4Így szólt hozzám a Seregek Ur ának igéje: 5Mondd ezt az ország egész népének és a papoknak: Amikor böjtöltetek és gyászoltatok az elmúlt hetven év alatt, az ötödik és a hetedik hónapban, talán az én kedvemért tartottatok böjtöt? 6Amikor meg ettetek és ittatok, akkor nem a magatok kedvéért ettetek és ittatok? 7Hiszen az volt az Úr igéje, amelyet a régebbi próféták által hirdetett, amikor Jeruzsálem és a körülötte levő városok még lakottak és sértetlenek voltak, és amikor még a Délvidék és a Sefélá-alföld is lakott volt, 8amit Zakariásnak is mond az Úr igéje. 9Ezt mondja a Seregek Ur a: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! 10Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nincstelent ne sanyargassátok, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat! 11De ők nem akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket, hogy ne halljanak. 12Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek Ur a küldött lelke által a régebbi prófétákkal. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek Ur a. 13Nem hallgattak rá, amikor ő kiáltott, ezért így szól a Seregek Ur a: Én sem hallgatom meg őket, ha hozzám kiáltanak. 14Szétszórtam őket valamennyi nép közé, akiket nem ismertek, az ország pedig pusztán maradt utánuk, senki sem járt arra. Így tették pusztává a gyönyörű országot.