Prédikátor könyve 7

1Jobb a hírnév a drága olajnál, és a halál napja a születés napjánál. 2Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él! 3Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív. 4A bölcsek a gyászolók házára gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára. 5Jobb a bölcsek dorgálását hallgatni, mint ha az ostobák énekét hallgatja valaki. 6Mert olyan az ostoba nevetése, mint a tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság! 7Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset, és az ajándék megrontja a szívet. 8Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. 9Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik. 10Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel! 11Jó a bölcsesség az örökség mellett, hasznos azoknak, akik látják a napot. 12Mert oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van. 13Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? 14A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik. 15Sok mindent láttam hiábavaló életemben: Van olyan igaz ember, aki elvész, pedig igaz, és van olyan bűnös, aki sokáig él, pedig gonosz. 16Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?! 17Ne légy fölöttébb bűnös, és ne légy bolond: miért halnál meg idő előtt?! 18Jó, ha az egyiket is megragadod, a másikat sem engeded ki kezedből, mert az istenfélő ember minden bajból kikerül. 19A bölcsesség nagyobb erőssége a bölcsnek, mint tíz olyan ember, aki a várost kormányozza. 20Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne. 21Ne figyelj mindenféle szóbeszédre, és ne halld meg, ha a szolgád átkoz! 22Te magad is sok esetről tudsz, amikor te átkoztál másokat. 23Mindent megpróbáltam a bölcsességért. Már azt gondoltam, hogy bölcs vagyok, pedig távol voltam tőle. 24Távol van, ami van, és nagyon mélyen: ki tudná megtalálni? 25Amikor rászántam magam, hogy megismerjem, kifürkésszem és kikutassam bölcsen a végső következtetést, tudva, hogy az oktalanság bűn, és a tévelygés esztelenség, 26úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb az olyan asszony, aki hasonló a vadászhurokhoz: a szíve háló, kezei pedig bilincsek. Aki kedves Isten előtt, az megmenekül tőle, de a vétkes a foglya lesz. 27Lásd, erre jöttem rá – mondja a Prédikátor –, mikor egyik gondolatról a másikra haladtam, hogy megtaláljam a végső következtetést, 28amelyet még most is keresek, mert nem találtam meg: ezer közül egy igazi embert találtam, de asszonyt nem találtam azok között. 29Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.