Példabeszédek 24

1Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni! 2Mert pusztításon töpreng a szívük, és bántó, amit beszél az ajkuk. 3Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, 4és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel. 5A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű. 6Megfontoltság kell a háborúhoz, és segítséget jelent a sok tanácsadó. 7Magas a bolondnak a bölcsesség: ne nyissa ki száját a kapuban! 8Aki gonosz tettet tervez, azt alattomos embernek hívják. 9Az alattomos bolondság vétek, és utálják az emberek a csúfolódót. 10A nyomorúság idején kiderül, hogy erős-e az, aki annak mondja magát. 11Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak! 12Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint. 13Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek. 14Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg. 15Ne ólálkodj, te bűnös, az igaz lakóhelyénél, ne pusztítsd el nyugvóhelyét! 16Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban. 17Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, 18mert az Úr meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla. 19Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket! 20Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik. 21Fiam, féld az Ur at és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! 22Mert hirtelen támad rájuk a veszedelem, és ki tudja: kettőjüktől milyen pusztulás jön? 23Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben. 24Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek. 25De akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk. 26Ajkakat csókol az, aki helyes választ ad. 27Lásd el kinti tennivalódat, és végezd el mezei munkádat, azután építsd házadat! 28Ne tanúskodj ok nélkül felebarátod ellen: miért szednéd rá beszédeddel? 29Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint! 30Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, 31és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt. 32Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem: 33Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: 34így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.