Példabeszédek 23

1Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted, 2mert ha telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra! 3Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az! 4Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba! 5Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű. 6Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait, 7mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! – mondja neked, de nem szívesen. 8Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted. 9Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert csak megveti okos szavaidat. 10Ne mozdítsd el az ősi határt, ne orozd el az árvák mezejét! 11Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket veled. 12Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre! 13Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. 14Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg. 15Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. 16Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. 17Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Ur at féld mindennap, 18mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. 19Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! 20Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! 21Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. 22Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik! 23Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet! 24Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak. 25Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! 26Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! 27Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. 28Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát. 29Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? 30Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak. 31Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! 32De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. 33Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz. 34És olyan leszel, mint aki lefeküdt a tenger közepén, vagy mint aki az árbockosárban fekszik. 35Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.