1 Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne.

2 Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben.

3 Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az Úr.

4 A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.

5 Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen.

6 Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.

7 Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd.

8 Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.

9 Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.

10 Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát.

11 Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene.

12 Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik.

13 Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj.

14 A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.

15 Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az Úr.

16 Mire jó a pénz az ostoba kezében? Vehet-e bölcsességet, akinek nincs esze?

17 Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.

18 Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.

19 A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki kérkedik, a saját romlását keresi.

20 Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.

21 Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja.

22 A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.

23 A bűnös elfogadja a megvesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét.

24 Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik.

25 Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját.

26 Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes.

27 A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.

28 Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.