1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei.

2 Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat!

3 Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet!

4 Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást.

5 Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer,

6 és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit.

7 Az Úr nak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.

8 Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását,

9 mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!

10 Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik!

11 Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is.

12 Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak!

13 Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal.

14 Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak!

15 Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre!

16 Mert lábuk gonosz cél után fut, és vérontásra sietnek.

17 De hiába feszítik ki a hálót a repdeső madarak elé.

18 Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját vesztükre ólálkodnak.

19 Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.

20 A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát.

21 Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait:

22 Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet?

23 Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet.

24 Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt.

25 Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek,

26 ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek,

27 ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség.

28 Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg,

29 mert gyűlölték a tudást, és nem az Úr félelmét választották;

30 nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet.

31 Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és megcsömörlenek saját terveiktől.

32 Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el.

33 De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.