Jeremiás siralmai 3

1Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 2Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. 3Bizony, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap. 4Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. 5Falat húzott körém, méreggel és fáradsággal kerített be engem. 6Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. 7Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. 8Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. 9Faragott kövekkel zárta el utamat, járhatatlanná tette ösvényemet. 10Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán. 11Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem. 12Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem. 13Veséimbe eresztette tegzének nyilait. 14Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. 15Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott. 16Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. 17Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. 18Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úr ban! 19Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; 20mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. 21De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: 22Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. 25Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. 26Jó csendben várni az Úr szabadítására. 27Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 28Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik! 29Hajtsa porba fejét, talán van reménysége! 30Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák! 31Mert nem vet el örökre az Úr. 32Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. 33Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket. 34Amikor lábbal tiporják e gy ország foglyait, 35amikor az embert kiforgatják jogából, a Felséges szemei előtt zajlik ez; 36amikor az ember nem jut a perben igazához, azt nem nézi el az Úr! 37Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az? 38Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is? 39Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett? 40Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úr hoz! 41Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van: 42Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg. 43Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. 44Elzárkóztál felhőid mögé, nem jutott el hozzád az imádság. 45Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között. 46Föltátotta ránk a száját minden ellenségünk. 47Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás. 48Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt. 49Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, 50míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az Úr. 51Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. 52Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül. 53Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. 54Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem! 55Segítségül hívtam nevedet, Ur am, a verem mélyéről. 56Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! 57Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj! 58Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. 59Láttad, Ur am, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat! 60Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. 61Hallottad, Ur am, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. 62Engem rágalmaz egész nap támadóim szája. 63Akár ülnek, akár állnak, nézd: rajtam gúnyolódnak! 64Fizess meg nekik, Ur am, azért, amit elkövettek! 65Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk! 66Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az Úr ege alól!