Jób könyve 6

1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék! 3Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim. 4Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem. 5Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett? 6Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? 7Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel. 8Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet! 9Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát! 10Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét. 11Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem? 12Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem. 13Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás? 14Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét. 15Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik: 16előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük, 17majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak. 18Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak. 19Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek. 20De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek. 21Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek. 22Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem, 23hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből? 24Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem! 25Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek? 26Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember! 27Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok! 28Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok! 29Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam! 30Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?