1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:

2 Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót?

3 Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.

4 A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted.

5 Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz?

6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed?

7 Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?

8 Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett.

9 Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.

10 Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai.

11 Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei.

12 Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim,

13 éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.

14 Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám.

15 Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen.

16 Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok:

17 Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember?

18 Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, angyalaiban is talál hibát.

19 Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt,

20 reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné.

21 Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.