Jób könyve 38

1Ekkor megszólalt az Úr a viharban, és ezt mondta Jóbnak: 2Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? 3Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! 4Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! 5Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? 6Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, 7amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? 8Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, 9amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, 10amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, 11és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid! 12Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnal helyét, 13hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? 14Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, ráncokat vet, mint egy tarka ruha. 15Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. 16Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység fenekét? 17Föltárultak-e előtted a halál kapui, a homály kapuit láttad-e? 18Fel tudod-e fogni, milyen széles is a föld? Mondd el mindezt, ha tudod! 19Melyik út visz a világosság otthonába, és hol a sötétség lakóhelye? 20Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? 21Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy! 22Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? 23A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. 24Melyik útról árad szét a világosság, a keleti szél honnan terjed ki a földre? 25Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, 26hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nélküli pusztaságra, 27hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő füveket sarjasszon? 28Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? 29Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki hozta világra? 30Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét. 31Össze tudod kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszáscsillag köteleit meg tudod oldani? 32Föl tudod-e hozni a csillagképeket a maguk idejében? A Nagy Medvét fiaival együtt talán te vezeted? 33Ismered-e az ég szabályait? Talán te adsz neki uralmat a földön? 34El tudod juttatni hangod a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? 35Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? 36Ki szabta meg bölcsen a sötét felhők rendjét, a légi tüneményekbe ki adott értelmet? 37Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit, 38ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök? 39Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét, 40amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? 41Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?