Jób könyve 35

1Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta: 2Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben? 3Ha így szólsz: „Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?”, 4én megadom rá neked a választ, neked is meg a barátaidnak is. 5Tekints az égre, és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted! 6Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? 7Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő tőled? 8Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel, és az ember fiának használ igazságod. 9A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt. 10De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka, 11aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál? 12Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol. 13Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja. 14Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell. 15Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek, 16azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót oktalanul.