Jób könyve 24

1Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik? 2Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik. 3Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét elviszik zálogul. 4Lekergetik az útról a szegényeket, minden elesettnek meg kell lapulnia az országban. 5Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. 6A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek. 7Meztelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk. 8Zivatar áztatja őket a hegyekben, a sziklához lapulnak, mert nincs más menedékük. 9Letépik az emlőről az árvát, és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul. 10Meztelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét. 11Mások házánál préselnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak. 12A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel. 13Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein. 14Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje az elesettet és a szegényt, a tolvaj pedig éjjel. 15A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja, és lepellel takarja el arcát. 16Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. 17Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget. 18Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe. 19Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek. 20Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa. 21Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót. 22Isten erejéből nyer időt az erős; ha most még áll is, nem marad majd így egész életében. 23Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait. 24Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, alászállnak, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat. 25Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?