Jób könyve 18

1Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele! 3Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának? 4Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla? 5Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog. 6Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette. 7Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását. 8Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül. 9Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. 10Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén. 11Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon. 12Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt. 13Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség. 14Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé. 15Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak. 16Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága. 17Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán. 18Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik. 19Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. 20Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat. 21Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.