1 Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem.

2 Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló nálatok.

3 Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni.

4 Mert hazugságot koholtok ellenem, mindannyian mihaszna orvosok vagytok!

5 Bárcsak hallgatnátok végre! Legalább ebben bölcsnek tűnhetnétek!

6 Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire!

7 Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot?

8 Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni?

9 Jó vége lesz-e, ha megvizsgál titeket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket?

10 Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok.

11 Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés?

12 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok.

13 Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem!

14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet?

15 Hiszen megöl engem, nem is reménykedem; csak utaimat akarom védeni előtte.

16 Nekem már ez is szabadítás lenne, hiszen elvetemült ember nem kerülhet elé.

17 Azért most figyeljetek szavamra, hallgassatok magyarázatomra!

18 Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam.

19 Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok, és jöjjön a halál!

20 Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el:

21 vedd le rólam kezed, és ijesztgetéseddel meg ne rémíts engem!

22 Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem!

23 Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem!

24 Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek?

25 Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl,

26 hogy ily sok keserűséget róttál rám, és ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?!

27 Béklyót tettél a lábamra, szemmel tartod minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed!

28 Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.