Jób könyve 12

1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség? 3Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket? 4Nevetséges lettem barátaim előtt, mert Istenhez kiáltoztam meghallgatásért; bizony, nevetséges lett az igaz és feddhetetlen! 5A szerencsétlen ember megvetni való – gondolja, aki biztonságban él –, föl kell taszítani, ha megtántorodott! 6Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik azt hiszik, hogy Istent a markukban tartják. 7Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! 8Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. 9Ki ne tudná mindezekről, hogy az Úr keze alkotta őket? 10Az ő kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke. 11Hát nem kell a fülnek megvizsgálni a szavakat, ahogy az íny kóstolja az ételt? 12Az öregemberek lennének a bölcsek, és a hosszú életűek mindig a megfontoltak? 13Istené a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. 14Ha lerombol valamit, nincs, ki felépítse; ha valakit bezár, nincs, ki kiengedné. 15Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden; ha nekiereszti, elpusztul a föld. 16Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő. 17Tanácsadókat tesz bolonddá, és gúnyt űz a bírákból. 18Királyok bilincseit oldja le, és béklyót fon kötélből a derekukra. 19Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá. 20Megbízhatók fogynak ki miatta a szóból, vének ítélőképességét ragadja el. 21Előkelőkre zúdít megvetést, a hatalmasok fegyverét elveszi. 22Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat. 23Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket. 24Megfosztja értelmétől az ország népének vezetőit, és engedi, hogy úttalan pusztában bolyongjanak. 25Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.