Jeremiás próféta könyve 48

1Móábról ezt mondja a Seregek Ur a, Izráel Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztul! Kirjátajim megszégyenül, elfoglalják, Miszgáb megszégyenül, összezúzzák. 2Odavan már Móáb dicsősége, Hesbónban gonosz tervet szőnek ellene: Gyertek, irtsuk ki a népek közül! Te is elnémulsz, Madmén, utolér a fegyver! 3Kiáltás hangzik Hórónajimból a pusztulás és nagy romlás miatt. 4Összeomlott Móáb, kiáltásuk Cóarig hangzik. 5Zokogva mennek föl a Lúhít-hágón, Hórónajim lejtőjén jajkiáltás hangzik az ellenség pusztítása miatt. 6Meneküljetek, mentsétek az életeteket, és legyetek olyanok, mint bokor a pusztában! 7Mivel alkotásaidban és kincseidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kemós fogságba megy papjaival és a vezetőkkel együtt. 8Eljön a pusztító minden város ellen, egy város sem menekül meg. Odalesz a völgy, elpusztul a fennsík, ahogyan megmondta az Úr. 9Adjatok szárnyat Móábnak, hogy elszállhasson, mert városai pusztasággá lesznek, senki sem lakik bennük. 10Átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi, átkozott, aki kíméli kardját a vértől! 11Gondtalanul élt Móáb ifjúsága óta, és csak pihent, mint seprőjén a bor. Nem öntötték át egyik edényből a másikba, nem kellett fogságba mennie. Ezért maradt meg a zamata, illata sem változott. 12De jön már az az idő – így szól az Úr –, amikor csaposokat küldök hozzá, akik megcsapolják, edényeit kiürítik, korsóit összetörik. 13Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott. 14Hogyan mondhatjátok: Vitézek vagyunk, és harcra termett erős férfiak? 15Elpusztul Móáb, városait megszállják, válogatott ifjai vágóhídra kerülnek! – így szól a Király, akinek Seregek Ur a a neve. 16Közeledik Móáb veszte, nagyon gyorsan eléri romlása. 17Szánakozzatok rajta, kik körülötte laktok, mindenki, aki ismeri nevét! Mondjátok: Jaj, de összetört az erős bot, az ékes pálca! 18Szállj le dicsőségedből, ülj a porba, Díbón lakossága, mert Móáb pusztítója fölvonult ellened, lerombolja erődjeidet! 19Állj ki az útra, nézz körül, Aróér lakossága! Kérdezd a futva menekülőt: Mondd, mi történt? 20Megszégyenült Móáb, összezúzták! Jajgassatok és kiáltsatok, hirdessétek az Arnón mellett, hogy elpusztult Móáb! 21Eljött az ítélet a sík földre: Hólónra, Jahcára és Méfaatra, 22Díbónra, Nebóra és Bét-Diblátajimra, 23Kirjátajimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra, 24Kerijjótra, Bocrára és Móáb országának összes városára közel és távol. 25Letörték Móáb szarvát, és karját összezúzták! – így szól az Úr. 26Itassátok le Móábot, mert felfuvalkodott az Úr ral szemben! Tenyereljen bele a saját okádásába, és legyen nevetségessé ő is! 27Teelőtted is nevetséges volt Izráel, és mintha a tolvajok közé tartozott volna, valahányszor beszéltél róla, gúnyosan csóváltad a fejed! 28Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklán, Móáb lakosai! Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a barlangok nyílásában fészkel! 29Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, büszke és dölyfös, fennhéjázó és kevély szívű. 30Tudom, hogy milyen féktelen – így szól az Úr –, hazug a fecsegése, hamisak a tettei. 31Ezért jajgatok Móáb miatt, sóhajtozom egész Móábért, sóhajtozom Kír-Heresz lakóiért. 32Jobban siratlak, mint Jazért, Szibmá szőlője! Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak, Jazérig elértek, de gyümölcsszedésedre és szüretedre rátört a pusztító! 33Odalett az öröm és a vigadozás Móáb földjéről és kertjeiből. A sajtóból kifogyott a bor, nem taposnak kurjongatva, nem is hallatszik kurjantás. 34Hesbón és Elálé kiáltása Jahacig ér, hangjuk Cóartól Hórónajimig és Eglat-Selisijjáig hallatszik, mert Nimrím vizei is elapadnak. 35Elpusztítom Móábban – így szól az Úr –, aki az áldozóhalmon áldozik, és isteneinek tömjénez. 36Ezért sír a szívem Móábért, mint a fuvola; sír a szívem Kír-Heresz lakóiért, mint a fuvola. Mert elveszett mindene, amit szerzett. 37Minden fej kopaszra nyírva, minden szakáll levágva, minden kéz összevagdosva, minden derékon zsákruha. 38Móábban minden háztetőn és minden téren gyászolnak, mert összetörtem Móábot, mint egy edényt, amely nem kell senkinek – így szól az Úr. 39Jaj, de összetört Móáb! Jajgassatok! Jaj, de szégyenletesen megfutamodott! Nevetséges lett Móáb, elrettennek tőle szomszédai. 40Ezt mondja az Úr: Lecsap Móábra, mint a sas, kiterjesztett szárnnyal. 41Elfoglalja a városokat, beveszi a várakat. Olyan lesz azon a napon Móáb vitézeinek a szíve, mint a vajúdó asszonyé. 42Elpusztul Móáb, nem lesz többé, mert felfuvalkodott az Úr ral szemben. 43Rettegés, verem és csapda fenyeget téged, Móáb lakossága – így szól az Úr. 44Aki a rettegés miatt menekül, verembe esik, és aki feljön a veremből, azt a csapda fogja meg, mert elhozom Móábra a büntetés esztendejét! – így szól az Úr. 45Hesbón árnyékában kimerülten megállnak, akik menekülnek. De tűz csap ki Hesbónból, és láng Szíhón palotájából, megégeti Móáb halántékát és a lármázók koponyáját. 46Jaj neked, Móáb! Elpusztul Kemós népe, mert fiaidat fogságba viszik, és leányaidat rabságba. 47De majd jóra fordítom Móáb sorsát az utolsó napokban – így szól az Úr. Eddig tart Móáb ítélete.