Jeremiás próféta könyve 4

1Ha meg akarsz térni, Izráel – így szól az Úr –, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz! 2Ha őszintén esküszöl az élő Úr ra, a törvénynek és az igazságnak megfelelően, akkor áldást kapnak tőle a népek, és vele dicsekszenek. 3Ezt mondja az Úr a júdaiaknak és a jeruzsálemieknek: Szántsatok föl új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé! 4Metélkedjetek körül az Úr ért, távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! Különben fellángol haragom, mint a tűz, és égni fog olthatatlanul gonosztetteitek miatt! 5Adjátok hírül Júdában, hirdessétek Jeruzsálemben, és mondjátok: Fújjátok meg a kürtöt országszerte! Kiáltsatok teljes erővel, és mondjátok: Gyülekezzetek, menjünk a megerősített városokba! 6Mutassátok Sion felé az irányt, fussatok megállás nélkül, mert veszedelmet hozok észak felől, és nagy pusztulást! 7Kijött az oroszlán a bozótból, elindult a népek pusztítója, előjött rejtekéből, hogy pusztává tegye országodat; városaid romba dőlnek, lakatlanná válnak. 8Öltsetek azért zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el rólunk az Úr izzó haragja! 9Azon a napon – így szól az Úr – odalesz a király és a vezérek bátorsága. A papok elszörnyednek, a próféták elképednek, 10és ezt mondják: Ó, Uram, Ur am! De nagyon rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad, hogy békességünk lesz, pedig fegyver fenyegeti életünket. 11Abban az időben ezt mondják majd ennek a népnek és Jeruzsálemnek: Heves szél fúj a hegytetőkről a pusztában népem leányára, nem a gabona szórásához és tisztításához való. 12Erősebb szél jön annál, az én parancsomra; mert bizony most én is ítéletet hirdetek fölöttük. 13Úgy jön, mint a fellegek, harci kocsijai mint a forgószél, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk! 14Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid? 15Hírnök szava hallatszik Dánból, vészt hirdetőé Efraim hegyéről. 16Figyelmeztessétek a népeket, vigyétek hírül Jeruzsálemnek: Ostromlók jönnek messze földről, kiáltoznak Júda városai ellen. 17Mint mezőőrök veszik körül, mert fellázadtak ellenem – így szól az Úr. 18A te utaid és tetteid okozták ezt. Gonoszságod miatt kell most keseregned, és járja át szívedet a bánat. 19Mennyire gyötrődik egész bensőm, a szívem összeszorul! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkem hallja már a kürtszót, a harci riadót! 20Csapás csapást követ, elpusztul az egész ország. Hirtelen pusztulnak el sátraim, egy pillanat alatt sátorlapjaim. 21Meddig kell még hadijelvényt látnom és kürtszót hallanom? 22Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, értelem nélkül valók! Csak abban bölcsek, hogyan kell rosszat tenni, de jót tenni nem tudnak! 23Látom a földet: kietlen és puszta, és az eget: nincs világossága! 24Látom a hegyeket: megrendülnek, és a halmok mind inognak! 25Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült. 26Látom, hogy a dúsan termő ország pusztává lett, és minden városa romba dőlt az Úr tekintetétől, izzó haragjától. 27Mert ezt mondja az Úr: Sivár lesz az egész ország, bár véget nem vetek neki. 28Ezért gyászol a föld, és elsötétedik odafent az ég, mert kimondtam, amit határoztam, nem bánom meg, és nem térek el tőle. 29A lovasok és íjászok kiáltozásától menekül az egész város. Bemennek a sűrű erdőbe, és felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyatott lesz, senki sem lakik bennük. 30Hát te, pusztulásra ítélt, mit csinálsz? Bíborba öltözöl, arany ékszerekkel ékesíted magad, festékkel készíted ki a szemedet? Hiába szépítgeted magad: szeretőid megvetnek, és az életedre törnek! 31Mintha vajúdó asszony hangját hallanám, először szülő nő sikoltozását. Sion leánya kitárja karjait, zihálva kiáltja: Jaj nekem, összeroskadok a gyilkosok miatt!