Jeremiás próféta könyve 30

1Így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 2Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked! 3Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izráelnek és Júdának a sorsát – mondja az Úr –, és visszahozom őket arra a földre, amelyet őseiknek adtam, és birtokba fogják azt venni. 4Ezeket az igéket jelentette ki az Úr Izráelről és Júdáról. 5Így szól az Úr: Riadt lármát hallok, rettegés van, nincs békesség! 6Kérdezzétek meg, nézzetek utána: szokott-e szülni férfiember? Miért látok ennyi férfit ágyékra tett kézzel, mintha vajúdnának? Miért sápadt el annyira minden arc? 7Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle! 8Azon a napon letöröm igáját nyakadról – így szól a Seregek Ur a –, köteleidet leszaggatom. Nem szolgálnak többé idegeneknek, 9hanem Istenüket, az Ur at fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit adok nekik. 10Te azért ne félj, szolgám, Jákób – így szól az Úr –, és ne rettegj, Izráel! Mert én hazasegítelek a messzeségből, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem háborgatja senki. 11Én veled leszek – így szól az Úr –, és megszabadítalak. Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül. 12Ezt mondja az Úr: Halálos a bajod, sérüléseid gyógyíthatatlanok! 13Sebedet senki sem orvosolja, gyógyír és kötszer nincsen a számodra. 14Szeretőid mind elfelejtettek, nem törődnek veled. Megvertelek, mintha ellenség vert volna, és kegyetlen ember fenyített volna meg. Mert sok a bűnöd, és súlyosak a vétkeid. 15Miért kiáltozol bajodban, kibírhatatlan fájdalmaid miatt? Mert sok a bűnöd és súlyosak a vétkeid, azért bántam így veled. 16De majd elpusztulnak pusztítóid, fogságba fog menni minden ellenséged. Ki fogják fosztani fosztogatóidat, prédára vetem minden prédálódat. 17Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól az Úr. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik. 18Ezt mondja az Úr: Jóra fordítom Jákób sátrainak sorsát, és megkönyörülök lakóhelyein. A romok helyén fölépül a város, és ott áll majd a palota az őt illető helyen. 19Hálaének hangzik belőlük, örvendezők hangja. Megszaporítom őket, és nem fogynak el, tiszteletet támasztok irántuk, és nem nézik le őket. 20Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete szilárdan áll majd előttem. De megbüntetem minden sanyargatóját! 21Közülük származik fejedelme, közülük kerül ki uralkodója. Közelembe engedem, és ő közeledik hozzám; mert ki merné kockáztatni életét, hogy közeledjék hozzám? – így szól az Úr. 22Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek. 23Íme, az Úr forgószele, lángoló haragja árad, mint kavargó szélvész kavarog a bűnösök feje fölött. 24Nem szűnik az Úr izzó haragja, amíg el nem végzi és meg nem valósítja szíve szándékait. Az utolsó napokban majd megértitek ezt.