Mózes V. könyve 14

1Ti az Úr nak, a ti Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdossátok hát össze magatokat halottért, a homlokotok fölött se nyírjátok kopaszra a fejeteket! 2Hiszen te Istenednek, az Úr nak szent népe vagy. Téged választott ki az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. 3Ne egyetek meg semmit, ami utálatos! 4Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek: a marhát, a juhot és a kecskét, 5a szarvast, a gazellát és az őzet, a zergét, az antilopot, a bölényt és a vadkecskét, 6és megehettek minden kérődző állatot, amely hasított körmű, mégpedig egészen kettéhasadt a két körme. 7De nem ehetitek meg a kérődzők és a hasított körműek közül ezeket: a tevét, a nyulat és a hörcsögöt, mert kérődzők ugyan, de nem hasított körműek, ezért tisztátalanok a számotokra. 8A disznó is legyen tisztátalan a számotokra, mert hasított körmű ugyan, de nem kérődzik. Ne egyetek a húsukból, sőt még a tetemüket se érintsétek! 9Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek mindazt, aminek uszonya és pikkelye van. 10De nem ehettek meg semmi olyat, amelynek nincs uszonya és pikkelye; ezek számotokra tisztátalanok! 11Minden tiszta madarat megehettek. 12De nem ehetitek meg ezeket: a sast, a keselyűt és a halászsast, 13a sólymot, a héját és a kányaféléket, 14mindenfajta hollót; 15a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyféléket; 16a kuvikot, a fülesbaglyot és a bölömbikát; 17a pelikánt, a dögkeselyűt és a vöcsköt; 18a gólya- és szarkaféléket, a búbos bankát és a denevért. 19A kisebb szárnyas állatok is legyenek a számotokra mind tisztátalanok: ne egyétek meg azokat! 20A tiszta szárnyasokat mind megehetitek. 21Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden élő jövevénynek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el idegennek, hiszen te Istenednek, az Úr nak szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! 22Add meg a tizedet vetésed minden terméséből, ami a mezőn évről évre terem! 23Az Úr nak, a te Istenednek színe előtt edd meg, azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, az Ur at mindenkor! 24De ha túlságosan hosszú odáig az út, és nem tudod odavinni, mert messze van tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy oda helyezze nevét, pedig megáldott Istened, az Úr, 25akkor add el pénzért, a kapott pénzt tedd erszénybe, és úgy menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr. 26Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz: marhát vagy juhot, bort vagy egyéb részegítő italt, bármit, amit csak megkívánsz, és egyél ott Istenednek, az Úr nak színe előtt, és örvendezz házad népével együtt! 27A lakóhelyeden élő lévitáról se feledkezz meg, mert neki nincs birtokrésze és öröksége, mint neked. 28Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden, 29hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtokrésze és öröksége, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened, az Úr kezed minden munkáját, amit csak végzel.