Mózes V. könyve 1

1Ezeket a beszédeket mondta el Mózes egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, az Arábá-völgyben, Szúffal szemben, Párán és Tófel, Lábán, Hacérót és Dí-Záháb között. 2Tizenegy napig tartott az út a Hórebtől Kádés-Barneáig, a Széír-hegyvidéken át. 3A negyvenedik évben, a tizenegyedik hónap elsején történt, hogy Mózes elbeszélte Izráel fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az Úr, 4miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott, Edreí mellett. 5Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén: 6Az Úr, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: Elég sokáig maradtatok már e mellett a hegy mellett. 7Induljatok útnak, és menjetek az emóriak hegyvidékére meg az azzal szomszédos területekre, az Arábá-völgybe, a hegyvidékre és a Sefélá-alföldre, a Délvidékre és a tengerpartra, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyamig, az Eufráteszig. 8Íme, én nektek adtam ezt a földet. Menjetek hát, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utódaiknak adja. 9Abban az időben ezt mondtam nektek: Nem tudok egyedül gondot viselni rátok. 10Istenetek, az Úr megsokasított benneteket, és most már oly sokan vagytok, mint égen a csillag. 11Szaporítson is meg benneteket az Úr, atyáitok Istene ezerszeresen, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek! 12Hogyan tudnám egyedül magamra vállalni bajaitokat, terheiteket és peres ügyeiteket? 13Jelöljetek ki törzsenként bölcs, értelmes és tapasztalt embereket, és én elöljáróitokká teszem őket. 14Ti ezt feleltétek nekem: Helyes, amit mondtál, így kell tenni! 15Fogtam tehát törzseitek főembereit, bölcs és tapasztalt embereket, és főembereitekké tettem őket: elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött, meg felügyelőkké minden törzsetekben. 16Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítélkezzetek mindenkinek az ügyében, akár testvérével, akár jövevénnyel van dolga. 17Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot! Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Istené. Ami pedig nektek túl nehéz, azt tárjátok elém, és én majd meghallgatom. 18Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindazt, amit tennetek kell. 19Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegysége felé vivő úton láttatok, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az Úr. Így érkeztünk meg Kádés-Barneába. 20Ott ezt mondtam nektek: Megérkeztetek az emóriak hegyvidékéhez, amelyet nekünk fog adni Istenünk, az Úr. 21Lásd, Istened, az Úr neked adta ezt a földet. Vonulj hát ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta atyáid Istene, az Úr. Ne félj, és ne rettegj! 22Akkor odajöttetek hozzám mindnyájan, és ezt mondtátok: Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk az országot, és hozzák hírül, melyik úton kell felvonulnunk, és milyenek azok a városok, amelyekbe be kell majd vonulnunk. 23Jónak láttam ezt, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet. 24Ezek elindultak, fölmentek a hegyvidékre, eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték az országot. 25Szedtek annak a földnek a gyümölcseiből, és elhozták nekünk. Hírt is hoztak nekünk, és ezt mondták: Jó földet akar nekünk adni Istenünk, az Úr. 26Ti azonban nem akartatok felvonulni ellene, hanem fellázadtatok Isteneteknek, az Úr nak a parancsa ellen. 27Zúgolódtatok sátraitokban, és ezt mondtátok: Gyűlöl bennünket az Úr, azért hozott ki Egyiptomból, hogy most az emóriak kezébe adjon és elpusztítson bennünket. 28Hová is vonulnánk? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, amikor ezt mondták: Magasabb és szálasabb nálunk az a nép, városaik nagyok, és falaik az égig érnek, sőt még az anákiak fiait is láttuk ott. 29Akkor ezt mondtam nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük! 30Istenetek, az Úr, aki előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette értetek, szemetek láttára. 31A pusztában is láthattad, hogy egész úton, amelyen jártatok, úgy vitt téged Istened, az Úr, ahogy a fiát viszi az ember, míg el nem érkeztetek erre a helyre. 32Ennek ellenére sem hittetek Istenetekben, az Úr ban, 33aki előttetek járt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjjel tűzben, hogy láthassátok az utat, amelyen mennetek kellett, nappal pedig felhőben. 34Amikor az Úr meghallotta hangoskodásotokat, felháborodott, és ezt az esküt tette: 35Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amelyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom. 36Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Ur at. 37Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda. 38Józsué, Nún fia azonban, aki melletted szokott állni, bemegy majd oda. Őt bátorítsd, mert ő fogja örökségéhez juttatni Izráelt. 39De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédára jutnak, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom azt, ők veszik birtokba. 40Ti pedig forduljatok meg, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger felé! 41De ti ezt feleltétek nekem: Vétkeztünk az Úr ellen! Felvonulunk és harcolunk egészen úgy, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az Úr. Fölfegyverkeztetek tehát, és azt gondoltátok, hogy könnyű lesz fölmenni a hegyvidékre. 42Az Úr azonban azt mondta, hogy mondjam meg nekik: Ne menjetek fel, ne szálljatok harcba, mert nem leszek köztetek, és vereséget szenvedtek ellenségeitektől! 43Így beszéltem hozzátok, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok az Úr parancsa ellen; elbizakodtatok, és fölmentetek a hegyvidékre. 44De kivonultak ellenetek az emóriak, akik azon a hegyvidéken laktak, és üldözőbe vettek benneteket, ahogyan a méhek szokták, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig. 45Akkor visszatértetek, és sírtatok az Úr színe előtt, de az Úr nem hallgatott szavatokra, és nem figyelt rátok. 46Ezért kellett annyi ideig Kádésban laknotok, ameddig ott laktatok.