Sámuel II. könyve 22

1Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úr nak, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből. 2Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, 3Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. 4Az Úr hoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem. 6A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám. 7Nyomorúságomban az Úr hoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott. 8Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 10Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. 11Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg. 12Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből. 13Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik. 14Dörög az Úr az égben, mennydörög a Felséges. 15Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait. 16Láthatóvá vált a tengerfenék, föltárultak a világ alapjai az Úr dorgálásától, haragos szelének fúvásától. 17Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18Megmentett engem ellenségem hatalmából, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam. 19Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom. 20Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 21Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. 23Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. 24Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 25Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, tisztaságom szerint, amit jól lát. 26A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 28Az elesett népet megsegíted, de ha kevély embert látsz, azt megalázod. 29Te vagy, Ur am, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe. 30Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. 31Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32Van-e Isten az Úr on kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent. 34Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem. 35Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 36Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, és sokszor meghallgattál engem. 37Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim. 38Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 39Végeztem velük, szétzúztam őket. Nem kelnek föl többé, lábaim elé hanyatlottak. 40Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 41Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam. 42Széjjelnéznek, de nincs szabadító, az Úr ra néznek, de ő nem válaszol. 43Összezúzom őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát. 44Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm. 45Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám, 46mert elepednek az idegenek, reszketve bújnak elő rejtekükből. 47Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám! 48Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám. 49Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól. 50Ezért magasztallak, Ur am, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek, 51mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.