Mózes II. könyve 31

1Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. 3Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, 4hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, 5kövek vésésére és berakására, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. 6Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked: 7a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való fedelet és a sátor egész fölszerelését, 8az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt, 9az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és az állványát 10meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit, 11a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszert a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked. 12Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: 13Mondd meg Izráel fiainak: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok, aki megszentellek titeket. 14Tartsátok meg a szombatot, tartsátok azt szentnek! Aki megszentségteleníti azt, halállal lakoljon! Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon a napon. 15Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt. Mindaz, aki valamilyen munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon! 16Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül. 17Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent. 18Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.